Az első bejegyzés, amiben illik leírni, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, mit akarunk az internettől? Vannak-e célkitűzéseink, világuralomra és hírnévre törünk-e vagy inkább csendesen, visszahúzódva a háttérből formáljuk át az egész magyar közízlést?
Viccet félretéve a blog annak az apropóján jött létre, hogy most egy jó ideig a belvárosban dolgozom, így nincs időm otthon kotyvasztani magamnak reggelit/ebédet/vacsorát. (Mert én azok közé tartozom, akik szoktak, ráadásul mások szerint sem csinálom annyira rosszul.) Ezért kénytelen vagyok a környéken lévő boltokból megoldani a napi étkezést. Lassan letelik az első hét, és rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem olcsó mulatság. És emellett rettentő monoton is. Pedig a város egyik legfrekventáltabb helyén, a Kazinczy utcában vagyok, mégis azt érzem, hogy a büfék és az éttermek kínálata már most unalmas. Ráadásul megpróbálom olcsón megúszni az egészet. Arra nincs időm, hogy beüljek valahova megenni egy napi menüt, ezért az elviteles ételekből is csak az játszik, ami maximum egy gyros vagy egy hamburger ideje alatt elkészül.

Szóval így jutottam el az előre csomagolt szendvicsek, dobozos kaják végeláthatatlan világába. Gyors, egyszerű és csak a boltban kell érte sorban állni - napi egyszer.  És nem utolsó szempont, hogy néha kevesebbe kerül, mint mondjuk egy meleg szendvics. 
Enni muszáj, és ha ez a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb, akkor vállalom a kihívást és önkéntesen belevetem magam a kísérletezésbe. Számomra ez egy teljesen szűz terület: gyakorlatilag soha életemben nem ettem előrecsomagolt kaját, mert rosszabbnak tartom, mint mondjuk bármelyik gyors éttermi junk food-ot.

Meglátjuk, meddig bírom.